Nem, nem porcukros-lekváros takoyaki látható a képen.
Hétfő van, melóba kellett menni, hideg van. Otthon hagytam a bérletem. Ha visszamegyek érte el fogok késni. Megveszem Európa legdrágább vonaljegyét kétszer 10 perc sorbanállás után, leizzadva beérek, erre kiderül, hogy senkinek nem hiányoztam, és a rendszer amúgy sem működik. A kockaszomszéd megint asztalnál eszi a vasárnapi halvacsoráját. Fél ötig bírom a monitor fölé bámulást. Alig vártam hogy hazaérjek, majd a medve megvigasztal, erre éppen válságban az élete a művészúrnak. Schoppenhauer egy Leslie Nielsen hozzá képest ilyenkor. Betolom a tegnapi makkarakeitot (finn szafaládés zöldségleves) egyedül, lábosból miközben koreai pop zenével próbálom a hangulatomat emelni, de a harmadik saranghae után rámtör az agyfrász. A teljes JYP gyakornokgárda sátorozhatna a nagyis-döglős pulóveremben, hát persze, hogy nem kéri meg a kezem senki egy táncszóló után félmeztelenül a zuhogó esőben egy szöuli irodaház tetején. Ilyenkor csak a szénhidrátba csomagolt szénhidrát segít, no meg a Slayer teljes hangerőn. Meg az aebleskiver, már vagy 3 északi téli depresszión segített át, (és legalább 3 elkerülhetetlen fogyókúrához segített hozzá). Az Angel of Death alatt ki lehet keverni a tésztát, és egy Raining Blood alatt melegen a serpenyőből be lehet vágni mind a 14 labdát. Aztán helyreáll a világrend, és a napsütés sem hiányzik már.
Az aebleskiver(almaszeletek) egy dán desszert, főleg télen, karácsony környékén eszik. A legendák szerint a megfáradt vikingek, hogy visszanyerjék az energiájukat, palacsintát sütöttek, és mivel nem volt serpenyőjük, ezért a szarvas sisakjukban sütötték meg. Legalábbis Karl Jørgensen szerint. Persze ez mind bullshit, a sisakra a szarvakat a 19. századi nemzeti romantika aggathatta rá.
Először Johan Krohn művében, a Peters Julban(Peter karácsonya) említik az almaszeleteket. Ezek ekkor még valóban lisztbe és tojásba forgatott és vajban kisütött almaszeletek voltak. Először Frøken Jensen ( a dán Zilahy Ágnes) szakácskönyvében jelenik meg az étel töltött formában, a labdákat almaszósszal vagy almadarabokkal töltik meg, mikor megfordítják a serpenyőben. Az almalekvárom elfogyott, így most eperlekvárba tunkoltam a forró gombócot, és hideg tejet ittam hozzá.
Tehát hozzávalók 17 gombóchoz (2 főre, ha csak leves volt előtte, 1 főre, ha szétvet az ideg, vagy napok óta nem láttad a napot, mert még az irodában is háttal ültettek neki)
1 tojás szétválasztva, fehérje keményre felverve
250 g liszt
1 teáskanál sütőpor
fél evőkanál cukor
csipet só
2 evőkanál vaj, ha lehet sózott
250 ml tej
vaj a serpenyőbe
A tejbe beletesszük a vajat, és melegítjük, amíg a vaj el nem olvad. A lisztet,sót, cukrot, sütőport összekeverjük a tojássárgájával, a tojásfehérjét felverjük, a langyosra hűtött vaj-tej keveréket darabonként hozzáadjuk a liszthez. Mehet bele a óvatosan a tojásfehérje, és már lehet is sütni. Nekem profi kínai(!) öntöttvas æbleskiverpandem van, de tarkedliserpenyővel is működnie kell.
Velbekomme!
