Karélia (finnül: Karjala) a 14. század óta feváltva két ország fennhatósága alatt volt, hol a svédek, hol az oroszok uralták ezt a finn történelmi tartományt. 1917-ben Finnország függetlenné vált, de nem sokáig örülhettek ennek, Sztálin 1939-ben letámadta az országot, hogy visszaszerezze a finn területeket. Ezzel nagy nemzetközi felháborodást keltett, a Népszövetség is illegálisnak minősítette hadjáratot. A szovjetek egy hét alatt tervezték elfoglalni a területeket, de a Téli Háború végül 105 napig tartott. A felállás pedig a következő volt (természetesen a Vörös Hadsereg javára): háromszor több katona, harmincszor erősebb légierő, és százszor több harckocsi. A finneket Carl Gustaf Emil von Mannerheim marsall(aki a feljegyzések alapján igazi gourmand volt, de erről majd később) vezette, és sikeresen tartóztatta fel az egymilliós szovjet haderőt. Ebben közrejátszottak a síelő kísértetek is. A Suomussalmi csatában például négyszeres túlerő ellenére győztek a finnek, annak köszönhetően, hogy fehér ruhában sítalpakon, szinte láthatalanok voltak a téli finn tóvidéken, gyorsabbak is voltak a szovjeteknél ezáltal. Többször lecsaptak a tábori konyhára, ezzel is ellehetetlenítve, hogy meleg ételhez jussanak ellenségeik. A finn télben, -50 fok is előfordul. -30 fokban én két órát voltam képes folyamatosan mozogva eltölteni, és utána futottam haza forralt bort inni, meg riisipuurot enni. Kipróbáltam, és valóban megfagy a nyál röptében ilyen hidegben. Tehát rendes kamuflázs nélkül, kvázi mozgó céltáblaként, farkasordító hidegben, meleg étel nélkül nekem se lett volna kedvem a dicsőséges Szovjetúnióért az életemet áldozni. Az elbeszélések szerint többször fej nélkülli álló katonákat találtak reggelre virradóra a szovjetek, mert a finnek, csendben hátulról érkezve, elvágták az ellenségeik torkát, és a hulláknak nem volt idejük összerogyni, egyből megfagytak. Finnország elvesztette végül területeinek egy kisebb, iparának egy jelentősebb részét a hadjárat után, de az elcsatolt részekért később megint hadba szálltak a szovjetek ellen. Európából, még Magyarországról is, érkeztek önkéntes férfiak, hogy segítséget nyújtsanak a finneknek. Bezzeg a svédek nem álltak ki nyíltan a finnek mellett, többek között ezért is tartják őket joggal puhapöcsöknek a finnek. Mellékeltem egy vicces videót is ebben a témában.
A karéliai konyha is ennek megfelelően hol svéd, hol orosz, hol finn elemeket tartalmaz. Az egyik legkaréliaibb étel pedig nem más, mint a karjalanpiirakka (karéliai pirog), ami ötvözi a pirogot az északi népek kedvencével, a különböző kásákkal(rizs, árpa, hajdina). Egy rozsos tesztát megtöltenek ezzel a sűrű sós kásával, és aranybarnára sütik. Fontos, hogy ne a készen kapható cukros tejberizst kanalazzuk a tésztába, mint ahogy azt a lusta Mika barátom tette, mert nem fog passzolni a feltéthez, ami legtöbbször munavoi (azaz sósvajjal kikevert főt tojás). És hogy miért jelent a karélia pirog a finn szlengben puncit? Hát ezért:
A receptet pedig egy olyan szakácskönyvből vettem, ami két éve ünnepelte a 100. születésnapját.
2 dl víz
1 teáskanál só
2,5 dl rozsliszt (RL-125)
2,5 dl fehérliszt (BL-55)
A töltelékhez:
3 dl víz
2 dl rizs( én rizottó rizst használtam, jó vele)
2 evőkanál sózott vaj
8 dl tej
A tésztát összegyúrom(lágy lesz), majd hagyom pihenni. Sajnos a töltelék mellet végig ott kell állni, nehogy odaégjen. Felteszem a rizst a vízzel, majd mikor már megáll a kanál a rizsben, elkezdem adagolni apránként a tejet folyamatosan keverve. Eltart egy ideig, de a végeredmény egy hihetetlenül sűrű és selymes tejberizs lesz. Fontos, hogy ne folyjon már a töltelék, mert kifolyik a tésztából. Az is nagyon fontos, hogy a töltelék langyos/hideg legyen a töltésnél, különben a tésztá nyúlik mint a rágógumi, és nem lehet majd formázni.
A tésztát kb 3 cm átmérőjű gombócokba gyúrom, és ellipszis alakúra nyújtom őket a rozsliszttel megszórt deszkán, hogy körülbelül 1mm vastagok legyenek. (Én a vékonyat szeretem, mert jobban ropog, valaki a vastagot, mert nem tudja mi a jó) Közepére töltöm a rizst, és visszahajtom a tésztát, majd becsippentem őket. Aki a kép alapján nem tudja kitalálni, hogy hogyan csippentse be őket, az valószínűleg önálló konyhai munkára alkalmatlan. Ne is próbálkozzon még a karjalanpiirakkával.
180 fokos sütőben sütőpapíros tepsin aranybarnára kell sütni. Amikor kijött a sütőből olvasztott vajjal kell megkenni, és, ha az ember puhán szeretné elfogyasztani, akkor le kell fedni konyharuhával, hogy ne veszítsen annyi vizet. A ropogós fanok ne fedjék le.
Hozzávalók (Munavoi):
2 főtt tojás
200 g sózott vaj
A főtt tojás sárgáját elkeverem a vajjal, és hozzáadom az apróra vágott fehérjét. Innentől lehet versenyezni, hogy ki tudod többet halmozni a pirogjára.
Csak melegen fogyasztható véleményem szerint.
